Rostás-Farkas György

Rostás-Farkas György Újkígyós, 1949. február 28. –) József Attila-díjas magyar cigány író, költő, műfordító, újságíró, népművelő, a cigányság hagyományainak és nyelveinek kutatója. A Magyar Írószövetség, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének és a Magyar Művészeti Akadémiának tagja.

Életútja

1970–1988 között a Lapkiadónál szerkesztő, felelős szerkesztő, főmunkatárs volt.

1986-tól az első magyarországi cigány újság, a Romano Nyevipe szerkesztője. 1989-től a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság elnöke.

1990-től a Magyarországi Cigányok Érdekszövetségének elnöke.

1993-tól a Közös Út – Kethano Drom főszerkesztője.

1994-től a MÚOSZ cigány szakosztály elnöke.

1995–1999 között a budapesti roma kisebbségi önkormányzat elnöke, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökségi tagja.

Családja, gyermekei

Nagy Szilvia (1971), franciapék, cukrász, üzletvezető

Rostás Farkas Tímea (1972), újságíró, író-költő

Farkas György (1976), vállalkozó, üzletember

Ifj. Rostás-Farkas György újságíró, üzletember, műfordító, jogvédő, cigány nyelvi szakértő, a Nemzetközi Roma Jogvédő Iroda és a Roma Szeretetszolgálat alapítója, a Cigány Tudományos és Identitásőrző Szövetség elnöke

Unokái

Vári Nagy Szilvia, Nagy László, Nagy Szamantha

Balogh Enrico, Balogh Tímea

Farkas György, Farkas Márió, Farkas Gusztáv, Farkas Renátó

legifj. Rostás Farkas György, Rostás Farkas Attila

Műveiből részlet
Cigány Törzsek Nemzetségek (1986)
Nomád Ősök Vándorútján (1987)
Megváltásért (som) (versek, 1989, 1991)
Cigány-magyar képes olvasókönyv (1990)
A Nap Gyermekei (1990)
Ősi cigány mesterségek és foglalkozások (1991)
Tiétek a szívem (1991)
Cigány-magyar, magyar-cigány szótár (1991)
Apám meséi I.-II. (1992-2000)
Cigányságom vállalom (1992)
A cigányok története (1992)
A cigányok hiedelemvilága (1992)
Maladyipe. Találkozás (Műfordítások) Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, Budapest, (1993)
Antoine de SAINT-EXUPÉRY: O cino krajoro. A kis herceg (Fordítás) Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, Budapest, (1994)
Aranyhídon (versek, 1994)
A békesség zarándokai (versek, 1998)
Mindenségbe zárva (versek, 2000)
Kálo Népe (2000)
Nomád ősök vándorútján. Cigány törzsek, nemzetségek (2001)
Somnura (Jelek) (2002)
Balladás álmok (versek, 2003)
Európa utolsó vándorai (2006)
Kertész Imre: Sorstalanság (műfordítás, 2006)
Cigányok hagyomány- és hiedelemvilága (2007)
Az Utolsó Nomád (Interjúk-riportok, 2010)
Indiától-Hazáig (Hangoskönyv, 2011)
Ördögi históriák (Cigány mesék hiedelem mondák) (2012)
Hajnali jegyzetek (2012)
Összeölelkezett Sorsunk (2013)
Napkeltétől napnyugtáig. Versben és prózában; Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, Bp.–Kiskunlacháza, 2016
Testvérnek jöttem közétek. Elfelejtett álmok 2. kötet; Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, Bp.–Kiskunlacháza, 2017

Díjai, kitüntetései

Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1984)

A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994)

Kiváló Ismeretterjesztő (MTA, 1995)

Budapestért díj (1999)

Kisebbségekért-díj (2004)

József Attila-díj (2005)

Békés Megyei Kisebbségi díj (2009)

Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2011)

Aranytoll (2012)

Emberi Hang díj (2017)

Arany Pipacs Díj (2017)

---

Rostás–Farkas György – életút, szellemi pálya és kulturális örökség

Rostás–Farkas György 1949. február 28-án született Újkígyóson, egy cigány anyanyelvű, hagyományait és nyelvi kultúráját tudatosan őrző közösségben. Gyermekkora és családi háttere meghatározó szerepet játszott későbbi életművében, amelyben a roma identitás megőrzése, értelmezése és kulturális képviselete központi helyet kapott.

Középiskolai tanulmányait 1963 és 1967 között Békéscsabán végezte, majd 1967-ben Budapestre költözött. Ez a lépés pályájának meghatározó fordulópontja volt: a fővárosban vált lehetővé számára, hogy bekapcsolódjon az irodalmi, kulturális és később a szerkesztői–újságírói életbe.

---

Szerkesztői és újságírói pálya

1970 és 1988 között a Lapkiadó Vállalat munkatársa, szerkesztője, majd felelős szerkesztője volt. Ez az időszak nemcsak szakmai megerősödést jelentett számára, hanem azt is, hogy fokozatosan kialakult saját hangja az írásban: a társadalmi perifériára szorult emberek, különösen a cigányság helyzetének bemutatása.

1986-tól szerkesztője lett az első magyarországi cigány nyelvű és tematikájú újságnak, a Romano Nyevipe című lapnak. Ez mérföldkő volt a hazai roma sajtótörténetben, mivel intézményes formában adott hangot a roma közösségek problémáinak, kultúrájának és önkifejezésének.

1993-tól a Közös Út – Kethano Drom című folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott, amelyet saját szavaival „hídnak” tekintett a roma és nem roma társadalom között. E lap célja az volt, hogy párbeszédet teremtsen, és bemutassa a roma kultúra sokszínűségét.

---

A roma közélet és szervezeti munka

1989-től a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság (CTMT) elnöke lett, amely a roma kulturális és tudományos élet egyik fontos szervezeti keretévé vált. A társaság konferenciákat, kiadványokat és kulturális eseményeket szervezett, célja pedig a roma kultúra tudományos igényű bemutatása és megőrzése volt.

1990-től a Magyarországi Cigányok Érdekszövetségének elnöki tisztségét is betöltötte, majd 1994-től a Magyar Újságírók Országos Szövetsége cigány szakosztályának vezetője lett. Ezek a szerepek azt mutatják, hogy tevékenysége egyszerre volt kulturális, szakmai és érdekképviseleti jellegű.

1995 és 1999 között a budapesti roma kisebbségi önkormányzat elnöke volt, ahol a roma közösség szociális, kulturális és gazdasági helyzetének javítására törekedett.

---

Díjak és elismerések

• 2005: József Attila-díj
• 2011: Babérkoszorú-díj

Ezek az elismerések irodalmi munkásságát és kulturális szerepét ismerték el.

---

Írói ars poetica és gondolkodás

Rostás–Farkas György írói világának középpontjában a roma létélmény, a történelmi sors és a kulturális identitás áll. Saját szavaival:

„Perifériára kényszerült életünk és létformánk volt a meghatározó abban, hogy indulatok szabadultak föl bennem. Tollat fogtam — kételyektől és szorongástól izzítva, de tudatos törekvéssel —, hogy számos megválaszolatlan kérdésre feleletet kapjak.”

Írásaiban visszatérő gondolat:

• a roma közösség történelmi kiszolgáltatottsága
• a hagyományok lassú eltűnése
• a társadalmi beilleszkedés nehézsége
• és a szeretet, mint közösségmegtartó erő

---

Társadalmi helyzet és kritikai látásmód

Munkáiban következetesen elemzi a roma közösségek helyzetét a 20–21. század fordulóján:

• a hagyományos mesterségek eltűnése
• a munkanélküliség és szegénység növekedése
• a társadalmi előítéletek fennmaradása
• az integráció nehézségei

Ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a roma közösségen belül is létezik:

• értelmiség
• művészet
• vállalkozói réteg
• és gazdag kulturális örökség

---

Szellemi központ: szeretet, identitás, emberi méltóság

Írásainak egyik legfontosabb filozófiai eleme a szeretet mint lételv:

„Egész létem nélkülözhetetlen feltétele, lelkem elengedhetetlen tápláléka a szeretet.”

Gondolkodásában a roma identitás nem pusztán társadalmi kategória, hanem:

• történelmi sors

Rostás-Farkas György közéleti személyiség, aki egész életét a roma kultúra-művészet, tudomány a nyelv és identitás megőrzésének és bemutatásának szentelte.

Nevéhez fűződik Magyarországon az első roma újság létrehozása, a roma szakkolégiumok, a cigány szótár, sok aktív roma énekes, festő mentora, akiknek életpályája és elismertségük is a nevéhez fűződik Magyarországon.

Az Idegennyelvi Továbbképző Központban hozták létre 1995-től, hogy államilag is elismert legyen a lovári nyelv és államilag is lehessen roma nyelvvizsgát tenni, Rostás-Farkas György, Choli Daróczi József és Karsai Ervin ötlete alapján. A vizsgaakkreditációs anyag kidolgozását is ők állították össze.

Roma szakkollégiumok Magyarországon

Rostás‑Farkas György egy 2017-es beszélgetésben (Paměť národa / Post Bellum‑interjú) elmondja, hogy ezt követően próbálták, hogy a többi egyház is vállalja ezt a missziót. Volt egy kezdeményezés, hogy roma egyetemisták számára kollégiumi (bentlakásos) rendszerben biztosítsanak közösséget, támaszt. Kiindulásként kisebb csoportokkal dolgoztak, hétvégéket, szabadegyetem‑jellegű képzéseket szerveztek.

Ebből következően felmerült az igény, hogy bentlakásos roma szakkollégiumot szervezzenek. Rostás‑Farkas György kapcsolatba került a jezsuita renddel, Hoffer Józsit megnyerte az ügynek, aki tovább vitte a kezdeményezést. Ez alapján „az első szakkollégium, bentlakásos kollégium a jezsuitáknál” jött létre.

Ez a kezdeményezés után jött létre Magyarországon több állami és egyházi fenntartásű roma kollégium!