Rostás-Farkas György

Újkígyós, 1949. február 28. –) József Attila-díjas magyar cigány író, költő, műfordító, újságíró, népművelő, a cigányság hagyományainak és nyelveinek kutatója. A Magyar Írószövetség, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének és a Magyar Művészeti Akadémiának tagja.

Életútja

1970–1988 között a Lapkiadónál szerkesztő, felelős szerkesztő, főmunkatárs volt.

1986-tól az első magyarországi cigány újság, a Romano Nyevipe szerkesztője. 1989-től a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság elnöke.

1990-től a Magyarországi Cigányok Érdekszövetségének elnöke.

1993-tól a Közös Út – Kethano Drom főszerkesztője.

1994-től a MÚOSZ cigány szakosztály elnöke.

1995–1999 között a budapesti roma kisebbségi önkormányzat elnöke, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökségi tagja.

Családja

Gyermekei

Nagy Szilvia (1971), franciapék, cukrász, üzletvezető

Rostás Farkas Tímea (1972), újságíró, író-költő

Farkas György (1976), vállalkozó, üzletember

Ifj. Rostás-Farkas György újságíró, üzletember, műfordító, jogvédő, cigány nyelvi szakértő, a Nemzetközi Roma Jogvédő Iroda és a Roma Szeretetszolgálat alapítója, a Cigány Tudományos és Identitásőrző Szövetség elnöke

Unokái

Vári Nagy Szilvia, Nagy László, Nagy Szamantha

Balogh Enrico, Balogh Tímea

Farkas György, Farkas Márió, Farkas Gusztáv, Farkas Renátó

legifj. Rostás Farkas György, Rostás Farkas Attila

Művei
Cigány Törzsek Nemzetségek (1986)
Nomád Ősök Vándorútján (1987)
Megváltásért (som) (versek, 1989, 1991)
Cigány-magyar képes olvasókönyv (1990)
A Nap Gyermekei (1990)
Ősi cigány mesterségek és foglalkozások (1991)
Tiétek a szívem (1991)
Cigány-magyar, magyar-cigány szótár (1991)
Apám meséi I.-II. (1992-2000)
Cigányságom vállalom (1992)
A cigányok története (1992)
A cigányok hiedelemvilága (1992)
Maladyipe. Találkozás (Műfordítások) Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, Budapest, (1993)
Antoine de SAINT-EXUPÉRY: O cino krajoro. A kis herceg (Fordítás) Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, Budapest, (1994)
Aranyhídon (versek, 1994)
A békesség zarándokai (versek, 1998)
Mindenségbe zárva (versek, 2000)
Kálo Népe (2000)
Nomád ősök vándorútján. Cigány törzsek, nemzetségek (2001)
Somnura (Jelek) (2002)
Balladás álmok (versek, 2003)
Európa utolsó vándorai (2006)
Kertész Imre: Sorstalanság (műfordítás, 2006)
Cigányok hagyomány- és hiedelemvilága (2007)
Az Utolsó Nomád (Interjúk-riportok, 2010)
Indiától-Hazáig (Hangoskönyv, 2011)
Ördögi históriák (Cigány mesék hiedelem mondák) (2012)
Hajnali jegyzetek (2012)
Összeölelkezett Sorsunk (2013)
Napkeltétől napnyugtáig. Versben és prózában; Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, Bp.–Kiskunlacháza, 2016
Testvérnek jöttem közétek. Elfelejtett álmok 2. kötet; Cigány Tudományos és Művészeti Társaság, Bp.–Kiskunlacháza, 2017

Díjai, kitüntetései

Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1984)

A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1994)

Kiváló Ismeretterjesztő (MTA, 1995)

Budapestért díj (1999)

Kisebbségekért-díj (2004)

József Attila-díj (2005)

Békés Megyei Kisebbségi díj (2009)

Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díj (2011)

Aranytoll (2012)

Emberi Hang díj (2017)

Arany Pipacs Díj (2017)