I.Roma Világkongresszus 1971.

Roma Szeretetszolgálat/Belföld Ifj.Rostás-Farkas György 2023.04.07. 12:03

Az I. Roma Világkongresszusra 1971. április 8. és 12. között került sor Londonban. A szervezők India kormánya, a Cigány Világszövetség és egyes pünkösdi-karizmatikus cigány közösségek kezdeményezésére az Egyházak Világtanácsa voltak. Az I. Roma Világkongresszuson április 8-át a Nemzetközi Roma Napként fogadták el.

A kongresszusra 23 országból, köztük Magyarországról is érkeztek küldöttek. A kongresszuson Magyarországot Rostás-Farkas György és Lakatos Menyhért képviselte. A Cigány Világszövetség a Kongresszuson Rostás-Farkas Györgyöt a Lovari-nyelvi bizottság elnökének nevezte ki.

A kongresszuson a következő döntéseket hozták

A különböző cigány népcsoportok egymást kölcsönösen testvérként fogadják el, és ugyanazon nemzet tagjainak tekintik magukat.
A földön élő különböző néven ismert cigány népcsoportok közös elnevezése, nemzetük hivatalos elnevezése a Roma.
Elfogadták a cigányok nemzeti jelképeit, a zászlót, a himnuszt és a jelmondatot.
Megfogalmazták a cigány nyelv sztenderdizációjának, azaz egy sztenderd nyelvváltozat létrejöttének szükségességét, ennek létrejöttéig és ideiglenes jelleggel, a Lovari dialektust fogadták el hivatalosnak.
Elfogadásra került ideiglenesen az első cigány ábécé, azzal az állásfoglalással, hogy ki kell alakítani a cigány írás végleges, általánosan alkalmazható formáját.
A kongresszuson létrehoztak öt bizottságot, melyek a további, több évenként megrendezésre kerülő világkongresszusok között folyamatosan tevékenykednek. Ezek a következők: szociális bizottság, gazdasági bizottság, porajmos bizottság (háborús bűnök kivizsgálásával és az áldozatok kárpótlásával foglalkozik), a kulturális és nyelvi bizottság tagja lett Rostás-Farkas György.

A kongresszus tiszteletére az ENSZ április 8-át a

Roma Kultúra Világnapjává nyilvánította.

A Roma Nap örök mementóként szolgál a romák múltjának és közelmúltjának visszaemlékezésében, a jelenkori akadályok, kihívások és fenyegetések, valamint a romák identitásának, igazságosságának és méltóságának lehetőségeire.

A romák üldözése hosszabb múltra tekint vissza, és közel fél évezrede óta folyik. Európába érkezésük után évszázadokon át különböző drákói politikáknak és szabályozásoknak voltak kitéve. A mai Európában a cigányellenesség (más néven romaellenesség vagy ziganizmus) még mindig a roma közösséggel szembeni társadalmi ellenérzés legvirulensebb és legerőszakosabb formái közé tartozik, annak ellenére, hogy az Európai Parlament határozatot fogadott el a cigányellenesség elleni küzdelemről. és 2017 októberében megerősítve a romák alapvető jogainak védelmére irányuló felhívását. Több millió roma él embertelen körülmények között Európa számos országában – Bulgáriában, Romániában és Magyarországon. Koszovóban romák tízezreit űzték ki otthonából a polgárháború után. Számos európai országban, például Olaszországban, a Cseh Köztársaságban és Bulgáriában,

A romák polgári emancipációra és egyenlő státuszra való törekvésének első bizonyítékai a 19. században találhatók a Balkánon az Oszmán Birodalom határain belül. Az első roma szervezet 1926-ban alakult meg Romániában, majd a következő évben Jugoszláviában megalakult a szerb-cigány egyesület a betegségek és halálesetek kölcsönös segítségére. 1939-ben Athénban megalakult a Panhellios Syllogos Ellinon Athinganon (Görög Cigányok Pán-Görög Kulturális Egyesülete). Fő célja az volt, hogy a Kis-Ázsiából Görögországba érkezett cigány bevándorlók görög állampolgárságot és görög útlevelet kapjanak. Ezt követően számos más regionális, nemzeti és transznacionális szervezet jött létre Európa különböző részein.

Ennek ellenére az Első Roma Világkongresszus vízválasztónak bizonyult a politikai mozgalom és a roma közösség transznacionális egysége történetében. Számtalan emancipációs tevékenységet indított el, beleértve az egyenlőségért és a társadalmi igazságosságért folytatott harcot, valamint a nyelvi és kulturális identitás megőrzését. A kongresszust a Cigány Világszövetség az Egyházak Világtanácsának és India kormányának részleges pénzügyi támogatásával a délkelet-londoni Orpingtonban 1971 áprilisában.

A roma küldöttek egy olyan szimbólumot kerestek, amely összekötné a romákat Indiával, mivel újjá akarták éleszteni az Indiával megszakadt kapcsolatot. Jugoszlávia és India erős szövetségesei az el nem kötelezett blokkban, ezért a romák Indiától várták a védelmet és a szolidaritást. WR Rishi, aki akkoriban az Egyesült Királyság Indiai Főbizottságánál dolgozott, független megfigyelőként vett részt a kongresszuson, és kulcsszerepet játszott abban, hogy a piros kerék (az Ashoka csakra és a Dharma csakra néven ismert) felírása a kék és zöld roma köcsögre. . A zászló az anyaországgal, Indiával fennálló történelmi és erős kapcsolatokat ábrázolja, valamint India örök szellemi értékeit, társadalmi és erkölcsi eszméit szimbolizálja.

A „roma” nevet hivatalosan az 1971-es I. Roma Világkongresszuson hirdették ki, mint a roma-cigány csoportok elsődlegesen kedvelt etnonimáját. A „roma” kifejezés az önazonosítás kollektív formájára utal, amely a roma emancipációs mozgalomból ered (a hagyományos definíció szerint az 1971-es I. Roma Világkongresszussal kezdődött). A „roma” egyben a „politikailag korrekt” kifejezés is, amelyet a nagyobb társadalmak használnak, amelyekben a romának nevezetteket. Ugyanezen a kongresszuson az eredetileg Zarko Jovanovic által 1969-ben írt „Gelem, gelem” dalt a Roma hivatalos himnuszaként is választották.

A kelet-európai szocialista kormányokat megdöntő 1989-es forradalmak óta a romákkal szembeni kínzások, előítéletek és erőszak a kelet-európai országok gazdasági státuszának meredek csökkenésével fokozódott. A Times Mirror 1991-es felmérése szerint az európaiak túlsúlya – köztük a bolgárok 71 százaléka, a csehszlovákok 91 százaléka, a németek 59 százaléka, a magyarok 79 százaléka és a spanyolok 50 százaléka – megvető volt a romákkal szemben. Ugyanebben az évben a Freedom House és az Amerikai Zsidó Bizottság által végzett másik felmérés rámutatott, hogy a csehszlovákok, magyarok és lengyelek 78 százaléka utál romákkal együtt élni. A harmadik, 1991-es felmérés szerint a románok 41 százaléka azt kívánta, hogy a romákkal kedvezőtlenül bánjanak. 1993-ban A Helsinki Watch rámutatott, hogy a magyarok 10 százaléka szerette volna a romák likvidálását. 1994 decemberében a Cseh Köztársaságban működő Empirikus Tanulmányok Központja megállapította, hogy a csehek 46 százaléka helyesli a romák elleni szigorúbb törvényekkel való fellépést.

A diszkrimináció és az egyenlőtlenségek leküzdése érdekében az Európai Unió az 1990-es évek közepén számos intézkedést határozott meg. Az Európai Unió azonban 2011-ben mérföldkőnek számító kezdeményezést tett a 2020-ig tartó nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének elfogadásával. 2020 októberében az Európai Bizottság új kötelezettségvállalással új 10 éves tervet fogadott el, amelynek középpontjában a az egyenlőségről, a befogadásról és a részvételről az oktatáson, az egészségügyön, a lakhatáson és a foglalkoztatáson kívül 2030-ig. Ennek célja a romák társadalmi-gazdasági kirekesztésének és diszkriminációjának kezelése és kezelése az egyenlő hozzáférés négy fő területen történő előmozdításával: oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, és a lakhatás. Számos szakpolitika és stratégia a romák esélyegyenlőségének, integrációjának és részvételének javítását célozza, a valóság azonban mást mond.

A Roma Világnap a megfelelő alkalom arra, hogy kritikusan megvizsgáljuk az oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, lakhatás és más társadalmi mutatók terén elért előrehaladást, valamint újraértékeljük a romákat érő diszkrimináció, rasszizmus, sztereotípiák, igazságtalanság és egyenlőtlenség kezelésére irányuló politikákat és intézkedéseket.