Írta; Ifj.Rostás-Farkas György
Az elmúlt két évtized tapasztalatai alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a roma közösségek esélyegyenlősége és társadalmi integrációja területén jelentős hiányosságok mutatkoznak Magyarországon.
A rendszerszintű intézkedések, stratégiák és programok ellenére a roma lakosság helyzete nem javult számottevően, sőt bizonyos területeken tovább romlott a romák integrációs helyzete!
Az oktatás területén az iskolai szegregáció továbbra is fennáll, sőt, több régióban fokozódott. A roma gyermekek jelentős része alacsonyabb színvonalú oktatásban részesül, ami hosszú távon rontja a munkaerő-piaci esélyeiket.
A korai iskolaelhagyás aránya kiemelkedően magas a roma fiatalok körében, amit a célzott támogatási programok hiánya vagy nem megfelelő hatékonysága tovább súlyosbít.
A foglalkoztatás tekintetében a roma népesség munkanélküliségi rátája az országos átlag többszöröse. A munkaerőpiacról való kirekesztettség mögött diszkrimináció, alacsony iskolai végzettség, valamint a képzési lehetőségekhez való hozzáférés hiánya áll.
A közfoglalkoztatási programok ugyan időszakosan enyhítettek a problémán, azonban nem járultak hozzá valódi, hosszú távú munkaerő-piaci integrációhoz.
Az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés is komoly egyenlőtlenségeket mutat. A roma közösségek tagjai gyakran élnek rossz lakhatási körülmények között, alacsony egészségügyi tudatossággal, amelyhez társul a szűrővizsgálatoktól és preventív ellátásoktól való távolmaradás.
Az egészségügyi intézményekben tapasztalható előítéletek és a bizalom hiánya is tovább nehezíti a helyzetet.
A roma identitás, kultúra és nyelv megőrzése területén sem történt előrelépés a kívánt mértékben. A társadalmi párbeszéd hiánya, a roma közösségeket érintő döntésekbe való bevonás korlátozottsága, valamint az integrációt célzó programok nem megfelelő kommunikációja és nyomon követése hozzájárultak ahhoz, hogy az elmúlt húsz év nem hozott érdemi változást.
A fentiek alapján világosan látható, hogy rendszerszintű, összehangolt, hosszú távra tervezett és roma közösségek által is alakított esélyteremtő programokra van szükség.
A változás alapfeltétele a szemléletváltás, az érintettek valós bevonása, valamint az állami,
civil és helyi szereplők és szervezetek közötti aktív együttműködés megerősítése.
Írta; Ifj.Rostás-Farkas György
Újságíró, publicista
Cigány Tudományos és a identitásőrző Szövetség, Roma Szeretetszolgálat elnöke
