Több Közéleti Személyiség többek között Lévai Anikó is Tiszteletét Tette és Beszédet Mondott Rostás-Farkas György 60. Születésnapján

Indiától hazáig

2009. február 28.

Végtelenül gazdag életpályát ünnepeltek azok, akik az Apáczai Kiadó színháztermében gyűltek össze azért, hogy együtt legyenek az író, költő, újságíró, műfordító Rostás-Farkas György 60. születésnapján.


Rostás-Farkas György Újkígyóson született oláh cigány család sokadik gyermekeként. Családja és közössége ragaszkodott hagyományaihoz, nyelvi kultúrájához, ápolásához és megőrzéséhez. Rostás-Farkas György is ennek szenteli az életét. A nyolcvanas évek végétől sorra jelennek meg művei, melyek közös vonása, hogy segítenek bepillantani a cigányság történetébe, gondolat és érzésvilágába.

„RFGY” (ahogy az őt jól ismerők hívják) nem csak költőként, hanem közéleti szereplőként is mindig azon fáradozott, hogy annak az emberi közösségnek a „mássága”, amelyből ő maga is származik, amelyet vállal és amelyet képvisel, ne sziget és börtön legyen, hanem történelmi és kulturális értékek műhelye.

Rostás-Farkas György saját „műhelymunkájának” az eredménye jónéhány prózai mű (Cigányságom vállalom, Apám meséi I-II., A Nap gyermekei, Káló népe, Anyanyelvünk ölelésében), néprajzkönyv (A cigányok története, A cigányok hagyomány és hiedelemvilága, Nomád ősök vándorútján, Ősi cigány mesterségek és foglalkozások, Európa utolsó vándorai I-II.), műfordítás (Saint Exupery: O cino krajoro – A kisherceg; Kertész Imre: Bizhelyakipe  – Sorstalanság) és verseskötet. Emellett Képes cigány olvasókönyvet állított össze, és Karsai Ervinnel közösen elkészítette a cigány-magyar, magyar-cigány szótárat, amely mind a mai napig alapműnek számít a romani nyelv hazai kutatásában és oktatásában.

1971-ben, Londonban alapító tagja volt a Cigány Világszövetségnek, s hiába marasztalták, őt hazahúzta a szíve, s utóbb itthon, több cigány érdekképviseletben vállalt tisztséget az elmúlt évtizedekben. Jelenleg a Magyar Írószövetségnek és a TIT elnökségének is tagja, s a kétnyelvű Közös Út – Kethano Drom főszerkesztője. Mint mondja, a Közös Út főszerkesztőjeként erkölcsi kötelességének tartja, hogy a cigányság mellett a többségi társadalomhoz is szóljon, vállalva a híd szerepét és a roma integráció elősegítését.

Ilyen életpálya mellett volt tehát oka annak, hogy Rostás-Farkas György 60. születésnapján a családtagokon és barátokon túl számtalan közéleti személyiség – író, történész, művész, lelkész, egyetemi tanár – tette tiszteletét, köztük Lévai Anikó is. Köszöntőt mondott többek között Aáry Tamás Lajos, az oktatási jogok miniszteri biztosa, Duray Miklós és Pogány Erzsébet mint írótárs és mint a szintén kisebbségben élő szlovákiai magyarság képviselői, Dr. Bencsik Dávid, az Új Társadalom Szalon alapítója, Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, Rónai Tamás a Holocaust Múzeumtól, Hevesi József, Békés megye közgyűlésének tagja és Pomogáts Béla irodalomtörténész. Szabad György levélben küldte el szívbéli jókívánságait, Tőkés László pedig szintén a távolból köszöntötte barátját és harcostársát, aki „Isten felkent szolgájaként igyekszik minél többet tenni a népéért”.

„Ötszáz évre visszamenően minden anyai-apai ősöm cigányember volt. Íróként célom, nyíltan, mindig az igazat írni, s engedni másokat is bepillantani népem történetébe, szenvedéseibe, örömeibe, érzelemvilágába, a mi rejtelmes világunk kincses birodalmába”- jelentette ki az ünnepelt az összejövetelen. Az elmúlt hetek történéseiről sem akart hallgatni a költő, s a jelenlegi helyzetet illetően megjegyezte: a cigányok és a nem cigányok egy hazában élnek, s nem lehetnek egymás ellenségei. „Nem szabad felülni egyesek elterelő hadműveletének. Soha nem voltunk és nem lehetünk annak a hazának az ellensége, ahol hétszáz éve élünk. Cigány és magyar nem fog egymás ellenségé válni” – mondta.

Mielőtt a Rostás-Farkas Györgyöt régóta ismerő Gergely Dezső római katolikus teológus és „rashaj” (ez a „pap” cigány elnevezése) megáldotta a cigány és a magyar zászlót arra emlékeztetett, hogy hajdanán a cigányvajdák kereszteltek, eskettek és temettek is, s az est ünnepeltje olyan életet élt ezidáig, mint aki egyfajta világi papja saját népének. Esztergályos Jenő, az Apáczai Kiadó igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy mi magyarok, nagyon sokfélék vagyunk, tehetségesek vagyunk, s ezt a tehetséget nem szabad elpazarolnunk egymás ellen.

A születésnapi, „Indiától hazáig” című irodalmi est keretében Béres Ilona és Bánffy György olvasta fel a költő válogatott verseit, Finta Arina és Rupa Ilona énekelt, a Franciaországból hazatelepült Kathy-Horváth Lajos hegedűművész játékát lehetett csodálni, és fellépett a Szecső Kovács Zoltán táncművész vezette táncegyüttes.

Az est végén a Roma Szakkollégium diákjai köszönték meg tanáruknak azt, amit Rostás-Farkas György a cigány fiatalokért tesz, s mint mondták, mindannyiuk számára példamutató az a kettős kötődés és identitás, amelyben Rostás-Farkas György él, s amellyel hidat épít cigányok és nem cigányok között.

Bánffy György az irodalmi esten túl Gyurkovits Tibort idézte, aki így írt írótársáról, valamint a cigányságról, a „fekete tekintetű magyarokról”: „Nem hiszek a másságban – városi ficsúrok találják ki maguk andalítására. A cigány – cigány, ugyanolyan. A mienk. A mifajta. Nincs másság. Mienkség van. Ezek a versek. Ez Rostás-Farkas György.”

orbanviktor.hu

Indiától hazáig

2009. február 28.

Végtelenül gazdag életpályát ünnepeltek azok, akik az Apáczai Kiadó színháztermében gyűltek össze azért, hogy együtt legyenek az író, költő, újságíró, műfordító Rostás-Farkas György 60. születésnapján.


Rostás-Farkas György Újkígyóson született oláh cigány család sokadik gyermekeként. Családja és közössége ragaszkodott hagyományaihoz, nyelvi kultúrájához, ápolásához és megőrzéséhez. Rostás-Farkas György is ennek szenteli az életét. A nyolcvanas évek végétől sorra jelennek meg művei, melyek közös vonása, hogy segítenek bepillantani a cigányság történetébe, gondolat és érzésvilágába.

„RFGY” (ahogy az őt jól ismerők hívják) nem csak költőként, hanem közéleti szereplőként is mindig azon fáradozott, hogy annak az emberi közösségnek a „mássága”, amelyből ő maga is származik, amelyet vállal és amelyet képvisel, ne sziget és börtön legyen, hanem történelmi és kulturális értékek műhelye.

Rostás-Farkas György saját „műhelymunkájának” az eredménye jónéhány prózai mű (Cigányságom vállalom, Apám meséi I-II., A Nap gyermekei, Káló népe, Anyanyelvünk ölelésében), néprajzkönyv (A cigányok története, A cigányok hagyomány és hiedelemvilága, Nomád ősök vándorútján, Ősi cigány mesterségek és foglalkozások, Európa utolsó vándorai I-II.), műfordítás (Saint Exupery: O cino krajoro – A kisherceg; Kertész Imre: Bizhelyakipe  – Sorstalanság) és verseskötet. Emellett Képes cigány olvasókönyvet állított össze, és Karsai Ervinnel közösen elkészítette a cigány-magyar, magyar-cigány szótárat, amely mind a mai napig alapműnek számít a romani nyelv hazai kutatásában és oktatásában.

1971-ben, Londonban alapító tagja volt a Cigány Világszövetségnek, s hiába marasztalták, őt hazahúzta a szíve, s utóbb itthon, több cigány érdekképviseletben vállalt tisztséget az elmúlt évtizedekben. Jelenleg a Magyar Írószövetségnek és a TIT elnökségének is tagja, s a kétnyelvű Közös Út – Kethano Drom főszerkesztője. Mint mondja, a Közös Út főszerkesztőjeként erkölcsi kötelességének tartja, hogy a cigányság mellett a többségi társadalomhoz is szóljon, vállalva a híd szerepét és a roma integráció elősegítését.

Ilyen életpálya mellett volt tehát oka annak, hogy Rostás-Farkas György 60. születésnapján a családtagokon és barátokon túl számtalan közéleti személyiség – író, történész, művész, lelkész, egyetemi tanár – tette tiszteletét, köztük Lévai Anikó is. Köszöntőt mondott többek között Aáry Tamás Lajos, az oktatási jogok miniszteri biztosa, Duray Miklós és Pogány Erzsébet mint írótárs és mint a szintén kisebbségben élő szlovákiai magyarság képviselői, Dr. Bencsik Dávid, az Új Társadalom Szalon alapítója, Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, Rónai Tamás a Holocaust Múzeumtól, Hevesi József, Békés megye közgyűlésének tagja és Pomogáts Béla irodalomtörténész. Szabad György levélben küldte el szívbéli jókívánságait, Tőkés László pedig szintén a távolból köszöntötte barátját és harcostársát, aki „Isten felkent szolgájaként igyekszik minél többet tenni a népéért”.

„Ötszáz évre visszamenően minden anyai-apai ősöm cigányember volt. Íróként célom, nyíltan, mindig az igazat írni, s engedni másokat is bepillantani népem történetébe, szenvedéseibe, örömeibe, érzelemvilágába, a mi rejtelmes világunk kincses birodalmába”- jelentette ki az ünnepelt az összejövetelen. Az elmúlt hetek történéseiről sem akart hallgatni a költő, s a jelenlegi helyzetet illetően megjegyezte: a cigányok és a nem cigányok egy hazában élnek, s nem lehetnek egymás ellenségei. „Nem szabad felülni egyesek elterelő hadműveletének. Soha nem voltunk és nem lehetünk annak a hazának az ellensége, ahol hétszáz éve élünk. Cigány és magyar nem fog egymás ellenségé válni” – mondta.

Mielőtt a Rostás-Farkas Györgyöt régóta ismerő Gergely Dezső római katolikus teológus és „rashaj” (ez a „pap” cigány elnevezése) megáldotta a cigány és a magyar zászlót arra emlékeztetett, hogy hajdanán a cigányvajdák kereszteltek, eskettek és temettek is, s az est ünnepeltje olyan életet élt ezidáig, mint aki egyfajta világi papja saját népének. Esztergályos Jenő, az Apáczai Kiadó igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy mi magyarok, nagyon sokfélék vagyunk, tehetségesek vagyunk, s ezt a tehetséget nem szabad elpazarolnunk egymás ellen.

A születésnapi, „Indiától hazáig” című irodalmi est keretében Béres Ilona és Bánffy György olvasta fel a költő válogatott verseit, Finta Arina és Rupa Ilona énekelt, a Franciaországból hazatelepült Kathy-Horváth Lajos hegedűművész játékát lehetett csodálni, és fellépett a Szecső Kovács Zoltán táncművész vezette táncegyüttes.

Az est végén a Roma Szakkollégium diákjai köszönték meg tanáruknak azt, amit Rostás-Farkas György a cigány fiatalokért tesz, s mint mondták, mindannyiuk számára példamutató az a kettős kötődés és identitás, amelyben Rostás-Farkas György él, s amellyel hidat épít cigányok és nem cigányok között.

Bánffy György az irodalmi esten túl Gyurkovits Tibort idézte, aki így írt írótársáról, valamint a cigányságról, a „fekete tekintetű magyarokról”: „Nem hiszek a másságban – városi ficsúrok találják ki maguk andalítására. A cigány – cigány, ugyanolyan. A mienk. A mifajta. Nincs másság. Mienkség van. Ezek a versek. Ez Rostás-Farkas György.”

orbanviktor.hu



Az eseményről készült képriport alább megtekinthető