Roma Szeretetszolgálat
A romák alkotják Európa legnagyobb etnikai kisebbségét. A becslések szerint mintegy 10–12 millió főre tehető az Európa területén élő romák száma. Körülbelül 6 millióan közülük az EU polgárai vagy lakosai. Nagyon sok roma az EU-ban még mindig előítéleteknek van kitéve és társadalmilag kirekesztett helyzetben van, noha a megkülönböztetés Unió-szerte tiltott.
A roma kifejezés gyűjtőnév, mely különböző cigány népcsoportokra utal (rom, romnicsel, szintó, mánus, jenis stb.). A roma lakosság egy része vándorló életmódot folytat, ezért gyakran nevezik őket „utazóknak” is (pl. Franciaországban: gens de voyage, Olaszországban: camminanti). Az uniós szakpolitikákban egyezményesen a roma kifejezést használjuk.
Az előző stratégiai keret elsősorban a romák társadalmi-gazdasági integrációjára összpontosított. 2020. október 7-én a Bizottság egy új – megerősített és megreformált – uniós romastratégiai keretet bocsátott elő, amely átfogó, három pilléren nyugvó megközelítést alkalmaz. Ez a megközelítés a társadalom peremén élő roma lakosság társadalmi-gazdasági befogadására irányuló intézkedéseket a romák egyenlőségét és társadalmi részvételét elősegítő eszközökkel egészíti ki. Minden roma számára lehetőséget kell biztosítani arra, hogy teljes mértékben kibontakoztassa képességeit, és részt vegyen a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életben.
A Bizottság előterjesztett egy javaslatot is tanácsi ajánlásra a romák egyenlőségének, valamint társadalmi befogadásának és részvételének témájában. A Tanács jelenleg vizsgálja a javaslatot.
Az új stratégiai keret meghatároz három új horizontális célt, melyek kiegészítik az előző stratégiai keret négy – egy-egy részterületet érintő – célkitűzését.
Emellett kiemelt uniós célértékeket rögzít, javítja az adatgyűjtést, a jelentéstételt és a monitoringtevékenységet, valamint új mutatókat javasol.
Az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által közzétett 2020. évi nyomonkövetési keret részletesen meghatározza az új célokat és mutatókat. A tagállamok közötti differenciált megközelítés javítani fogja az erőfeszítések hatékonyságát és elő fogja mozdítani az ismeretek bővítését.
Az új uniós stratégiai keret jobban figyelembe veszi a roma lakosság sokféleségét, hogy az egyes országok stratégiái tükrözzék a különböző csoportok – a nők, a fiatalok, a gyermekek, a határokon átutazók, a hontalanok, az LMBTI-személyek és az időskorúak, valamint a fogyatékossággal élők – sajátos igényeit. Az uniós stratégiai keret olyan átfogó közelítésmód térnyerését ösztönzi, mely figyelembe veszi, hogy az identitás különböző összetevői együttesen hogyan súlyosbíthatják a diszkriminációt.
A stratégiai keret a romák társadalmi befogadásának általános érvényesítése mellett hangsúlyt fektet azokra az egyes szakterületeken hozandó célzott intézkedésekre is, amelyek elősegítik, hogy a romák ugyanúgy igénybe tudják venni az alapvető szolgáltatásokat és élni tudjanak jogaikkal, mint a többségi társadalom tagjai.
Ha szeretne bővebben tájékozódni erről az új kezdeményezésről, tekintse meg az új uniós romastratégiai keretet útjára indító magas szintű digitális konferencia prezentációit és megbeszéléseit.
A nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020-ig tartó uniós keretrendszerét követő új keret a Covid19-világjárvány tanulságainak figyelembevételével készült el.
A Bizottság célzott konzultációt folytatott a fő érdekelt felekkel a jövőt érintő kérdésekről. A konzultáció során beérkezett válaszok hasznos adalékul szolgáltak az új kezdeményezés kidolgozásához.
A 2020 utáni időszakra szóló új stratégiai keret előkészítése
A Bizottság elvégzi az uniós romastratégiai keret félidős és utólagos értékelését.
A Bizottság kétévente időszakos ellenőrzési jelentést ad ki.
A tagállamoknak 2023-tól kezdődően kétévente jelentést kell tenniük a romákra vonatkozó nemzeti stratégiáik végrehajtásáról. Az uniós szinten egységes mutatókra épülő jelentésben a tagállamoknak be kell számolniuk arról is, milyen intézkedéseket hoztak a romák egyenlőségének, valamint társadalmi befogadásának és részvételének elősegítésére. A jelentésnek arra kell összpontosítania, hogy milyen mértékben sikerült végrehajtani a nemzeti stratégiákban meghatározott kötelezettségvállalásokat és elérni adott esetben a kitűzött célértékeket. Ezeket a jelentéseket nyilvánosságra kell hozni egyrészt az átláthatóság javítása érdekében, másrészt azért, hogy a tagországok tanulhassanak egymástól.