Dr. Erdő Péter Bíboros

Dr. Erdő Péter bíboros esztergom-budapesti érsek, metropolita

Születés helye, ideje: Budapest, 1952. június 25.
Papszentelés helye, ideje: Budapest, 1975. június 18.
Püspökszentelés helye, ideje: Róma, 2000. január 6-án.

Erdő Péter bíboros nevéhez fűződik a a budapesti Szent István-bazilikában bemutatott Le Devleske lovari nyelvű mise.

A Szent István-bazilikában tartották Oláh Patrik Gergő – Erdő Péter bíboros, prímás felkérésére – komponált, lovári nyelvű Le Devleske miséjének ősbemutatóját 2021. szeptember 1-jén.

A projekt művészeti vezetője, Lakatos György „előszavában” ugyancsak a történelmi pillanatot emelte ki: a Biblia lovári nyelvre fordításával és e mise megszületésével egy hányattatott sorsú nép kapott lehetőséget, hogy ily módon is bemutathassa kulturális értékeit. Ez a kezdeményezés több mint egy misszió, amelyet nemcsak a romák, hanem az egész emberiség iránt megnyilvánuló felelősségérzet hat át. A zeneszerzők azt remélik, hogy az alkotásaik nem egy napra szólnak, hanem az örökkévalóságnak. A zene az egyetlen közvetítőeszköz, amely nem ismer határokat: szívtől szívig hatol.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készült klasszikus zenemű kirobbanó sikert aratott.
A négytételes mise a Belvárosi Ferences Kántorátus; a Nemzeti Filharmonikus Zenekar kamarazenekara, a Grazioso; Farkas Rózsa cimbalomművész, valamint két énekes szólista, Szőke Nikoletta és Takács Nikolas előadásában, Alpaslan Ertüngealp törökországi görög származású, Magyarországon élő karmester, zongoraművész vezényletével hangzott el.

A Le Devleske (Az Istennek) bemutatójának jelentőségét az eseményre érkező egyházi és közjogi méltóságok várt-elvárt megjelenésén túl már az „érintettekből”, érdeklődő hívőkből, kíváncsi zenebarátokból és a spontán betérők sokaságából kialakult teltház is jelezte, majd a mű őszinte, lelkes ünneplése igazolta. Erdő Péter bíboros, prímás nemcsak a közelgő kongresszusra érkezők vezetőjeként, házigazdájaként vett részt ezen az esten, hanem úgy is, mint e roma mise kezdeményezője és fő propagátora. Az előadást Áder János köztársasági elnök és felesége, Herczegh Anita; Gérald Lacroix kanadai és John Onaiyekan nigériai bíboros, valamint Karácsony Gergely budapesti főpolgármester is meghallgatta.

A koncertet három rövid beszéd előzte meg. Oláh Patrik Gergő – aki éppen azon a napon vehette át a Zeneakadémia legtehetségesebb zeneszerző szakos hallgatóinak szánt, évente odaítélt Neszlényi Andor-díjat – a megtisztelő felkérésről szólt. Szerinte a mű és ez az ünnepi alkalom egyfajta új kiindulási pontot is jelent a cigányságnak.

E békehirdető mise megírása közben fő inspirátora a cigány himnusz volt, különösen annak két sora: „Isten, könyörülj meg nékünk, / Ne szenvedjen tovább népünk”.

Felidézte, hogy tizenhárom évesen a salgótarjáni zenekar hegedűseként játszhatott a bazilikában; most egy álma vált valóra azzal, hogy tíz év elteltével immár zeneszerzőként lehet itt. Reményét fejezte ki, hogy művével lelki hidat építhet ember és ember között.

Ez a kezdeményezés több mint egy misszió, amelyet nemcsak a romák, hanem az egész emberiség iránt megnyilvánuló felelősségérzet hat át.

A zeneszerzők azt remélik, hogy az alkotásaik nem egy napra szólnak, hanem az örökkévalóságnak.

A zene az egyetlen közvetítőeszköz, amely nem ismer határokat: szívtől szívig hatol.

E gondolatot folytatta a „mérföldkőnek” tekintett premier török-görög származású karmestere, a Magyarországon élő Alpaslan Ertüngealp is, aki számára a „musza”, a múzsák művészete, a zene a mindenen átívelő, mindent összekötő és ötvöző harmónia.

A mindössze negyedórás Le Devleske visszaigazolta azt, amit a szerző és e zenei úttörés méltatói elmondtak; nincs kétség: egy öröknek szóló, fontos alkotás született. A bemutató előtti napokban Oláh Patrik a következőképpen láttatta művét a vele készült interjúban: „A Le Devleske négytételes. Az első a Kyrie. Talán ez a legklasszikusabb felfogású tétel. Ahogy Bartók írta: többféleképpen fel lehet dolgozni a népdalokból ismert motívumokat. A Kyriében ezt tettem: lényegében a cigányzenéből vett picike motívumokból állítottam össze. A második tétel: a Gloria. Ez egy gyorsabb rész, az európai cigányság zenéit mutatja be, főleg a magyar és balkáni változatait. A Sanctus a harmadik tétel, amelyet egy érdekes vonatkozással, az orosz cigányzenével kötöttem össze. A »Szent vagy« üzenetéhez szerintem ez nagyon illett. Kíváncsi leszek, hogy a hallgatók majd mit gondolnak róla. Az utolsó – az előzőeknél lassabb, nagyobb volumenű – tétel az Agnus Dei; ebben közreműködik a két énekes szólista: Szőke Nikoletta és Takács Nikolas. Remélem, hogy sikerül igazi katarzisélményt adni. A cimbalom mindegyik tételben megjelenik, hol hangsúlyosabb szerepet kapva, hol pedig kíséretként, a háttérben maradva. Az Agnus Deiben az egyházi jelleget, a cigányzenét és a saját, egyéni hangot, ezt az egész mixet igyekeztem úgy vegyíteni, hogy illeszkedjen a szólisták által képviselt műfajhoz, stílushoz. Arra törekedtem, hogy az egész mise a szó legnemesebb értelmében populáris legyen.”

Azonnal meglep a tartott, fegyelmezett, méltóságteljes indítás, a Kyrie kórustétel klasszikus oratorikus műveket idéző, tiszta emelkedettsége. A fölvett, bedolgozott cigány motívumok abszolút természetességgel sorakoznak, formálódnak, és valamiféle magasabb, éteri harmóniában olvadnak össze. Föl sem tűnik a nyelv, a lovári különlegessége, az, hogy itt valami nagyon más lenne. Magától értetődően szép. Mintha latinul szólna a mise; vagy akármilyen más nyelven, amelyet az énekszó, a zene – rendje szerint – megemel.

A misében végig „csak” kísérőhangszer a cimbalom: finomsága különleges színt, tónust ad, „akusztikusan” a couleur locale része. A Gloria, majd a Sanctus könnyed, táncos hangvétele sem hígítja a kompozíciót. Ez a fajta virtuozitás, „populáris jelleg” Brahms magyar táncait, Liszt rapszódiáit juttathatja eszünkbe, aztán némi „klezmerközelséget” is sejtet. A mise ritmikai, hangulati kontrasztokban megnyilvánuló játékossága Orff Carmina Buranájára emlékeztet, de a szent és a profán határvidékén úgy egyensúlyoz a szerző, hogy még a „tánc és mulatozás” közben sem botlunk át a teljesen világiba.

Ahogy a Kyrie megrendítő, úgy a záró Agnus Dei is az, de másképpen: előbbi „hagyományos” spiritualitásával, utóbbi hatásos felépítésével, már-már filmzenei érzelmességével. A két szólista által külön-külön, majd együtt, végül a kórussal énekelt mélabús, fájdalmasan szép, bravúrosan variált dallammal a találkozás reményét élteti, az egymással és az Istennel való megbékélés katarzisát előlegezi meg.

1975–77: káplán Dorogon
1977–80: ösztöndíjas Rómában a Pontificia Universita Gregorianán
1980–86: a kánonjog és az egyháztörténelem tanára az esztergomi szemináriumban
1986–88: a Pontificia Universita Gregoriana meghívott professzora
1988–2002: a Pázmány Péter Hittudományi Akadémia (1993–tól Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Hittudományi Kar) tanszékvezető tanára
1996–98: A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja
1998–2003: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora
1999. november 4.: Puppi-i c. püspök és székesfehérvári segédpüspök
2000. január 6.: püspökké szentelése, Róma (II. János Pál)
2002. december 7.: kinevezetett esztergom-budapesti érsek
2003. január 11.: érseki székfoglalója
2003. október 21.: bíborossá kreálta II. János Pál pápa

1980: Szentszéki jegyző
1985–94: szentszéki bíró, helyettes bírósági helynök
1986–99: a MKPK Egyházjogi Bizottságának titkára
1988–2002: vendégprofesszor a Pontificia Universita Gregorianán
1990: pápai prelátus
1994: apostoli protonotárius
1994–98: bírósági helynök
1994–98: a társadalmi, oktatási, kulturális szakterület püspöki helynöke
1996–: a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Kongregációja, valamint a Katolikus Nevelési Kongregációja konzultora, az MKPK Katolikus Akkreditációs Tanácsának elnöke
1996–2003: a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Kánonjogi Posztgraduális Intézetének elnöke
1996: a Párizsi Katolikus Egyetem díszdoktora
1999–: az MKPK Egyházjogi Bizottságának elnöke
2001: a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem díszdoktora
2003: a Signatura Apostolica bírája, a Katolikus Nevelés Kongregációja, a Szentségi és Istentiszteleti Kongregáció és a Pápai Törvénymagyarázó Tanács tagja
1998-2003: a Magyar Rektori Konferencia elnökségi tagja
2003: az MTA doktora
2005–2015: az MKPK elnöke
2005–2015: a PPKE nagykancellárja
2006: a Lublini Katolikus Egyetem díszdoktora
2006–2016: a CCEE elnöke
2007: a müncheni Ludwig-Maximilian Egyetem díszdoktora
2007–2013: az MTA levelező tagja
2013–: az MTA rendes tagja